Egy kedves ismerőse állt modellt Ferencnek

Ferenc, Emberek kategóriában nevezett fotójának története igazán különleges: Weörös Sándor, Ha nézem a világot című verse ihlette.
– Hosszas tervezgetés előzte meg a kép elkészültét. Ahogyan olvastam a verset, megelevenedett előttem egy kép. A versben a költő beszélget a világgal. Előbbi adja az értetlent, nem érti a világot, majd a harmadik strófában a világ azt mondja: nézz a tükörbe, és amit ott látsz, az vagyok én! Ez számomra a legkedvesebb vers. Egy nyugdíjas ismerősömet, Pistát kértem meg, hogy álljon modellt. Szerencsére nem kellett sokáig kérlelnem. Kávéztunk, beszélgettünk az életről, a versről és közben elkészült a fotó. Igazán kellemes élmény volt – árulta el Ferenc.

Semmi trükk és sallang, csak egy kis plusz fény

Felmerül az emberben a kérdés, vajon hogyan készült az elismert fotó?
– Először a falra szerettem volna tenni a tükröt, és úgy lefotózni az alanyt, de benne voltam én is a képben. Levettem a tükröt, letettem az asztalra. Szemben voltam a modellel, és azt kértem tőle, nézzen bele úgy a tükörképbe, hogy engem lásson, az objektívet. Bevallom a fényekkel nem foglalkoztam, csak maga a kép volt előttem, hogy hogyan tudnám visszaadni a verset. A színvilág a véletlennek köszönhető. Februárban készítettem. Az ablakon bejövő fény kevés volt, ezért egy lámpát tettem be az ablakkal szembe – mondta el a titkos részleteket Ferenc.

Számok, vonalak és színek bűvöletében

Ferenc főállásban statisztikai elemzőként dolgozik, de mint mondja, a számokban ugyanazt a mintázatot keresi, mint amit fotósként a tájban, a színekben és a formákban.

A fényképezést szenvedélynek, hobbinak éli meg, alig várja, hogy egy-egy nehezebb nap után nyakába akassza masináját, és kutyáival átadja magát a természetnek és a nyugalomnak. A tájakkal kezdődött nála a pillanat megörökítésének szeretete, de egy csendéletben is meglátja azt, amit más nem.

Lélekkeresés, a jelenlét tágítása – számára ez a portréfotózás

Érdekes dolgot árult el magáról Ferenc. Az évek alatt kialakult nála egyfajta kíváncsiság a kapcsolatok kialakítását illetően. Azért, hogy elfogadja önmaga és mások világát, kezdte el tudatosan keresni a személyes történeteket és a kontaktusokat másokkal.
A portréfotózás lélekkeresés lett számára. Az út új távlatokat nyitott meg előtte, a rengeteg tapasztalásnak pedig megvolt a szakmai gyümölcse is: többek között az előző CEWE Photo Award-on elért siker. Akkor az első legjobb 1000 pályázat közé szavazta meg a nemzetközi szakmai zsűri az egyik beküldött képét, melyen egy fafaragó látható munka közben.

– Gyula bátyámról készítettem, fafaragó. Hantai Simon, világhírű festő a rokonom, megkértem Gyulát, készítsen Simonról domborművet. Ezt a munkafolyamatot örökítettem meg – tette hozzá, Ferenc, akinek szívéhez közel áll egy cipészmesterről készült portré is.
- Öröm volt nézni milyen alázattal van több mint 90 évesen is a cipők iránt András bácsi, aki sajnos már meghalt. Útravalót is kaptam tőle: „Fiam, légy józan, becsületes, és ápold kapcsolataidat!”